Városimázs

Az alábbi kisfilm érdekes keresztmetszete a webes márkapozícionálásnak és az urbánus terek/életérzések vizuális leképezésének. A kisszériás (elsősorban kamera, laptop és telefon) táskákat, skineket tervező és forgalmazó Incase nemcsak a design-sznoboknak üzen azzal, hogy menő táskáihoz menő street art hőssel forgattat rövidfilmet.



Az iPhone 4-gyel forgatott berlini filmetűd ugyanis arra is felhívja a figyelmet, hogy náluk kaphatóak a legcsilibb kiegészítők a készülékhez. Aaron Rose Los Angeles-i utcaművész, filmes, rendező, író ugyanis arra kapott megbízást, hogy az Apple okostelefonjával rögzítse utazásai lenyomatát, melynek első feljegyzése Berlinből, elsősorban Kreuzbergől származik. A lo-fi zene, a költői hangvétel Bowie Berlin trilógiáját igyekszik megidézni – ki-ki döntse el sikerrel-e. A képek kicsit Jarmusch-t juttatják eszünkbe, kérdés persze, hogy Kreuzberg underground imázsához tesz-e hozzá valamit a filozofikus etűd.

Az Image Factory és az Observer Budapest Médiafigyelő immár harmadik alkalommal elkészült kutatásában ismét a legjobban kommunikáló hazai városokat kereste. A három kategóriában kihirdetett eredmény szerint a megyei jogú városok között a tavalyihoz hasonlóan Debrecen, a nagyvárosok között Gödöllő, a kisvárosok körében pedig már harmadik alkalommal Balatonfüred imázsa a legvonzóbb a 2009-es médiamegjelenések alapján.

A megyei jogú városok rangsorának dobogóján megismétlődött a tavalyi végeredmény. Debrecen ismét győzni tudott, Szeged második lett, míg Miskolc harmadik helyezést ért el. Debrecen 2009-ben is komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az ország második legnagyobb városa lévén a vidéki Magyarország fővárosaként jelenjen meg a nyilvánosságban. A város friss, világszínvonalú kulturális intézményrendszerének és sikeres sportéletének köszönhetően még jobban elhúzott riválisaitól. Szegedről a vizsgált időszakban ezres nagyságrendben jelentek meg hírek, melyek legnagyobb hányada pozitív színben tünteti fel a nagyvárost. A város elsősorban a színes kulturális rendezvényekkel, koncertekkel, valamint látványos válságkezelő lépéseivel biztosította be magának újra a második helyet. Miskolc a kategóriája átlagának kétszeresét produkálta a hírmennyiség tekintetében: bár a negatív hírek számát tekintve a harmadik helyen áll (Pécs és Veszprém mögött), emellett a pozitív hírek aránya is itt a legnagyobb. A város kommunikációjában egyértelműen kirajzolódik a két domináns irányvonal: a turistacsalogató kulturális programokra helyezett hangsúly és a közbiztonság javításáért tett erőfeszítések.

A nagyvárosok versenyét a tavalyi hatodik helyezett Gödöllő nyerte meg a 2008-as bronzérmes Szentendre és a két helyet javító Keszthely előtt. Gödöllőnek gazdag történelmi hagyományai, impozáns kulturális élete és saját jó hírnevű egyeteme van. Ennek köszönhetően rendre előkelő helyen szerepelt a rangsorban. 2009-ben azonban a korábbi éveknél jóval több pozitív témával lépte át a média ingerküszöbét. A város kommunikációjában teljes mértékben tetten érhető a tudatosság: egyértelműen a fejlődő, megújuló, prosperáló nagyváros képe rajzolódott ki a médiamegjelenések tükrében. Szentendre éppen csak lecsúszott a kategória első fokáról. A városról kifejezetten sok hír jelent meg a kutatási időszakban, amelyeknek döntő többsége pozitív imázsformáló erővel bírt: igazi turisztikai központ, amely adottságait a kommunikációban is rendkívül jól használja ki. 2009-ben azonban újabb imázselem épült be a település kommunikációjába: egyre több fórumon hangsúlyozták ugyanis, hogy nemcsak turistaként érdemes ide jönni, de Szentendre egy olyan város, ahol élni is jó. Keszthely Gödöllőtől és Szentendrétől alaposan lemaradva, de a többi települést jócskán megelőzve futott be 2009-ben a nagyvárosok kategóriája harmadik helyére. A Balaton-parti városról is nagyon sok hír jelent meg a vizsgált időszakban, de a média-megjelenések között akadtak negatív, imázsromboló hatásúak is. A település elsősorban kulturális rendezvényeinek, gazdag programkínálatának köszönhetően kapott médiateret, emellett a fejlesztések és komoly médiafigyelmet kivívó akciók is generáltak megjelenéseket. A város előkelő helyét nagyban köszönheti jól strukturált, esztétikus és informatív honlapjának is.

A kisvárosok listáján már zsinórban harmadszor Balatonfüred lett az első. A balatoni várost a kategóriájában 23 helyet javító Százhalombatta és a 14 helyet előrelépő Mohács követi. Balatonfüred 2009-ben is bebizonyította, hogy remekül tud élni kiváló adottságaival, hiszen folyamatosan építette imázsát a nyilvánosságban. Tudatos stratégia eredménye, hogy a város rendezvényeivel, kommunikációjával a Balaton kulturális fővárosa képet erősíti. A stratégiai célcsoport is egyértelmű: a magasabban képzett, kultúrafogyasztó, idősebb réteg, amelynek van pénze és kedve is költeni egy-egy színvonalasabb program megtekintéséért. Százhalombatta a 2009-es év kellemes meglepetését okozta: a tavalyi évhez képest 23 helyet javítva szerezte meg az „ezüstérmet”. Százhalombatta sikere is azt bizonyítja, hogy a kisvárosok között tudatos, jól felépített kommunikációval és a média számára izgalmas eseményekkel „fel lehet kerülni a térképre”. Százhalombattához hasonlóan Mohács is nagyot lépett előre 2008-as teljesítményéhez képest: a város a tavalyi 17. helyről való elmozdulást elsősorban annak köszönheti, hogy úgy néz ki sikerül nemzetközi brandet fejleszteni az eddig a benne rejlő potenciált kevéssé kihasználó busójárásból.

A pontozásban ismét nagy hangsúlyt kapott a városi internetes portálok értékelése. Ebben a kategóriában az abszolút győztes 2009-es teljesítménye alapján ismét Pilisvörösvár honlapja lett.

Részletek, kutatási jelentés az Image Factory honlapján.

Érdekes kezdeményezés indult még márciusban a magyar Facebook közösség berkein belül. Ismeretlen tettesek egy különösen egyszerű, ám de annál kreatívabb ötlettel álltak elő, meghirdettek egy városok közötti versenyt a közösségi oldalon.

Folytatódik Győr kommunikációs kampánya. Most egy közel négy perces imázsfilmmel rukkoltak elő. A film alapvetően jól átgondolt, szép képekkel operál, jól mutatja be a kampányban korábban használt arcokat (Fekete Dávidtól Vincze Ottóig). Egyértelműen dícsértes maga a szándék, hogy egy ilyen imázsfilm elkészült.

Apró hibák ugyan előfordulnak, ilyen a zeneválasztás, a stílusos képekhez képest ügyetlen feliratozás, illetve néhány túlzó, felesleges állítás. Ilyenek "a kultúra fővárosa", a "sport fővárosa". Szintén nem szerencsés a film utolsó képsora, ahol a celebek együtt pezsgőznek a város polgármesterével, Borkai Zsolttal. Ez egy kicsit elitista, távolítja a közönséget, és átpolitizálja az egyébként hangulatos imászfilmet.

A Fastcompany.com oldal beszámol arról, hogy dizájnerek újragondolták számos nagyváros  szerintük unalmas logóját.

Thomas Hirter az Aar folyóval szimbolizája a várost.

Kuala Lumpur esetében igazán eleresztette a fantáziáját Chow Hon Lam. Nekem eddig a városról inkább Catherine Zeta Jones párducteste jutott eszembe a Briliáns csapdából (ott készülnek rablásra Sean Conneryvel). Ez az óriás repülő egér nekem kevésbé vonzó.

Tokió maszkulin irányba indul el. Kazumasa Morizumi logója azt sugallja: ebben a városban kemény az élet.

Berlin a trendi város. Franka Futterlieb logója kicsit retrós, de mindenképpen nyüzgő, életteli városra utal.

Kevin Vo és Haline Lyne nem tudnak elszakadni az Operaháztól, amely Sydney nemzetközi jelképe. De legalább izgalmasan újragondolták.

Ryan Harc giccses logója a Szex és New York világát idézik. A Nagy Alma azért többet érdemel.

Thomas Suh Lauder és Benjamin Leonard Welsh Los Angeles logója már jobban sikerült. Egyszerre utal LA híres útjaira, de még a filmtekercsek is eszünkbe juthatnak.

A Heinekennél is bejött a vörös csillag, most Amsztedamnál is eljátszanak vele. A szójáték ötletes, de Magyarországon lehet, hogy betiltanák a logót.

Végül Konstantin Antonov negatív reklámja. Gyere Moszkvába és koporsóban távozol.

Glasgow eddig is igyekezett erősíteni magáról azt az imázst, hogy ők Skócia trendi buli városa. A város ismert központi szlogenje is erre utal: "Scotland with style".

A városmarketing csapat most egy nagyon ütős honlapot is készített, amelynek célja, hogy az érdeklődöknek színvonalasan mutassa be a szórakozási, kulturális lehetőségeket Glasgowban. A profi, könnyen használható és szép oldal készítői mindenkit igyekszik kiszolgáni, hiszen nyolc nyelven (köztük izlandi nyelven) is hozzáférhető. Magyar városok lehet koppintani!

München, Koppenhága és Zürich vezeti a Monocle Magazin által összeállított legélhetőbb városok sorrendjét. A legnépesebb városok közül Tokiót találták a legjobbnak: a japán főváros negyedik lett az összesített listán.

Nincs nagy mozgás a Monocle Magazin legélhetőbb városokat tartalmazó toplistáján: a tavalyi első helyről Zürich a harmadikra csúszott vissza, München pedig a negyedikről az elsőre került, így visszaszerezte 2007-ben már elnyert elsőségét. A készítők a bajor főváros eredményét a jó minőségű lakásokkal, egészségügyi szolgáltatásokkal, bővülő légi összeköttetésekkel, a vállalkozásokkal kapcsolatos attitűdökkel és környezetvédelmi kezdeményezésekkel indokolják. Közép-Európából egyedül Bécs helyezése említésre méltó: az osztrák főváros idén a nyolcadik helyet szerezte meg, igaz, a tavalyihoz képest egy helyezést rontott.

A friss TOP 25 (zárójelben a tavalyi helyezés):
1. München (4)
2. Koppenhága (2)
3. Zürich (1)
4. Tokió (3)
5. Helsinki (5)
6. Stockholm (6)
7. Párizs (8)
8. Bécs (7)
9. Melbourne (9)
10. Madrid (12)
11. Berlin (10)
12. Sydney (13)
13. Honolulu (11)
14. Fukuoka (16)
15. Genf (24)
16. Vancouver (14)
17. Barcelona (15)
18. Oslo (17)
19. Montreal (19)
20. Auckland (20)
21. Szingapúr (18)
22. Portland (-)
23. Kiotó (22)
24. Hamburg (23)
25. Lisszabon (25)

Miközben nem valószínű, hogy a listában szereplő városok közül ki-ki ne választhatná ki a saját szempontjai alapján a neki legkedvesebbet (van, akinek a szabadság fontosabb, mint a bürokratikus kötöttségek, aki a nagyvárosias nyüzsgés és kínálat helyett inkább biciklizne és szeretné, ha lenne a közelben egy tó), aközben látnunk kell, hogy a helyezések változása és különösen az első hely megszerzése önálló városmarketing értékkel bír. A Monocle oldalán szereplő videó (amely egy városon belüli szörfölési lehetőséggel kezdődik), például már önmagában egy Münchent népszerűsítő városimázs filmnek is elmehetne – azzal az előnnyel, hogy külsősök készítették. Igaz, egyelőre úgy tűnik, hogy München a hivatalos és közösségi kommunikációjában nem használja ki ezt a lehetőséget.

Hasonlóan a Mercer listájához, a Monocle minden évben elkészülő, idén négy éves sorrendjét is európai városok uralják, a TOP 10-be egyedül Tokió és Melbourne fért be Európán kívüliként, az USA-ból pedig egyedül Honolulu kapott helyet az első 25-ben. Az amerikai városok „elhanyagolásáért” már tavaly is támadták a listát.

A Financial Times beszámolója szerint idén az értékelést új szempontokkal bővítették – például a szokásos napsütéses órák száma, bűnügyi statisztikák és vállalkozás-alapítási lehetőségek mellett bevették a szempontok közé a polgármester kezdeményezéseit, valamint azt, hogy mekkora szerep jut a város utcaképének alakításában a kis, helyi üzleteknek (minél több a nagy lánchoz tartozó üzlet, annál több büntetőpont jár). Idén önálló szekciót hoztak létre azoknak a városoknak, amelyeket nem feltétlenül a kiemelkedő infrastruktúrájukról vagy közoktatásukról ismerünk, de hiányaikat mégis sikerül kompenzálniuk és élhetőbbé válniuk a szabályok „könnyedebb” alkalmazásával, alternatív gazdaság kiépítésével - közöttük említik Rió de Janeirót és Bejrútot.

Bár – mint erre korábban már felhívtuk a figyelmet – eddig is kevés szó esett a hazai nyilvánosságban az európai zöld fővárosról, most már biztos, hogy magyar izgalmak nélkül várhatjuk a 2012-13-as évek győzteseit. 

Forrás: Európai Bizottság

A tizenkét tagú bírálóbizottság Barcelona, Malmö, Nantes, Nuremberg, Reykjavik, és Vitoria-Gasteiz pályázatát tette a shortlistre, Budapest – tíz másik indulóval – így nem futhat a 2010 októberében Stockholmban kihirdetésre kerülő címért. Könnyeeket biztosan kevesen morzsolnak, hiszen kevesen gondolhatták komolyan, hogy a főváros fajsúlyos induló lehet ebben a mezőnyben.

Régi igazságot elevenítenek fel a napokban a hazai nagyvárosok, hiszen köztudott, hogy mozi- és televíziós filmek közvetlen támogatásával, óvatos termékelhelyezéssel felkelthetjük az érdeklődést településünk, mint turisztikai desztináció iránt, és persze a helyiek is örömmel adják tovább a hírt a készülő alkotásokról. Budapest adottságainál fogva természetes otthona akár szuperprodukcióknak is, azonban nem feltétlenül „önmagát alakítja”, volt már Berlin vagy München dublőre is, de előfordult, hogy az éledező Közép-Európa fővárosaként lényeges szerepet kapott (mint a 8MM második részében, vagy az Én, a kémben). Az alábbi – az utóbbi hetek politikai fejleményei tekintetében különösen vicces – video azt mutatja, hogy magyar produkciókban is tudott univerzális díszletté válni a város, úgy, hogy imázsa akár kedvező csavart is kaphatott. 

Győr felfrissítette az évek óta futó Én, Te, Győr kampány arculatát. Idén márciustól Pálinger Katalin kézilabdázó, Polyák Lilla musicalszínész, Fekete Dávid énekes és Vincze Ottó focista lesznek az arcai a Találkozzunk Győrben 2010 című országos kampánynak. Győr idén olyan csomagokkal - Kul-Túra Győrben, Győrkőc csomag, Aktív felfrissülés Győrben és Kulináris élvezetek Győrben - várja az érdeklődőket, melyekben a helyi szállásadók között egységes áron válogathatunk, és kész programot kapunk a kezünkbe.

Győr szerencsés helyzetben van, hogy elszármazottai között a kultúra, a sport és a könnyűzene területéről is találni hírességeket, ennek ellenére ügyes kommunikációs döntés szerepeltetésük (a sztárok a prospektusban egy-egy évszakhoz rendelve hirdetik, hogy a folyók városába egész évben érdemes eljönni, részt vesznek a turisztikai vásárokon és életnagyságú bábujaik oda is eljutnak, ahova ők maguk nem). A Megasztáros Fekete Dávid révén a TV2 bulvárhíradójába is bekerült a kezdeményezés.

Bár az „Európa kulturális fővárosa” cím birtokosairól sokszor esik szó a nyilvánosságban (az USA-ban jót nevetgélnek ezen – „And Europe is surely the only place where cities take turns serving as Cultural Capitals” még, ha tudnák, hogy egyszerre több is van). Keveset hallunk azonban az idén először odaítélt zöld fővárosi címről. 2010-re és 2011-re 35 város jelentkezett, idén februárig 2012-13-ra további 17, köztük Budapest is. A jelenlegi kurzus során nyolc finalistából (Amsterdam, Bristol, Koppenhága, Freiburg, Hamburg, Münster, Oslo, Stockholm) választották ki elsőként a svéd fővárost 2010-re és Hamburgot 2011-re.

Eredménykommunikáció

A svédeknél nemcsak negyedével csökkentették az üvegházgázok kibocsátását két évtized alatt, de a lakosság 95%-a zöldövezetek 300 méteres közelségében él. Az 1,8 milliós Hamburg, a második legnagyobb német város esetében nemcsak a nagyívű energiatakarékossági célokat értékelték, de a közösségi közlekedés fejlesztése során elért eredményeket is.

Infotainment szempontból ajánljuk a „vesztes” Bristol kisfilmjét

A stockholmi programok között turkálva kevés nagy durranást, ellenben jó sok szakmai érdeklődésre számot tartó megmozdulást találunk . Ne csak a szokásos konferenciákra gondoljunk, érdekesek lehetnek például azok a tanulmányutak, amelyekre 12 témában lehet előre időpontot egyeztetni. A szociális bevonódás és a tiszta víz menedzsment témáinak néhány órás tanulmányozásán túl olyan vállalatokhoz is eljuthatnak az érdeklődők, amelyek aktív szerepet vállaltak a fenntarthatósági célok teljesítésében.

 

Tatabányán nagy sikerrel zajlanak a közmunka programok, a dolgozók tavaly közel 9 millió forint értékű munkát végeztek el, idén 20-25 millió forintnyi értéket teremthetnek, ezzel például a parkfenntartásnál csökkenhet az önkormányzati ráfordítás aránya – derül ki a HR Portál cikkéből. A városban tavaly 127 millió forintot költöttek az „Út a munkához” program keretében közhasznú munkavégzésre, 6,3 milliós önkormányzati önrész mellett, az idén 429 millió forintra pályáznak. Ez igazán átgondolt munkaerő-piaci politikáról árulkodik, hiszen az adatok tanulsága szerint, a városban a gazdasági válság következtében kétszeresére nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma.

Szükség van a dolgos kezekre

Azonban a város személyügyi referense szerint idén a  közcélú munkát végzők már nemcsak a közterületek takarítását és a parkgondozást látják majd el, hanem több önkormányzati cégnél adminisztratív, karbantartó vagy őrző-védő munkát bíznak rájuk, így – és itt a lényeg - az ez évi, 1135 fős keretben már a szakképzett munkaerő is megjelenik. Kérdés, hogy kedvező-e egy nagyváros számára, ha minden igyekezete ellenére a szakképzett munkaerőt nem a városba települő ipar, hanem a közszféra szippantja fel?

Kínában komolyan veszik a világ számára sugallt imázs kérdését – láttuk ezt akkor, amikor az olimpia miatt komplett falvakat dózeroltak le, vagy tízezreket (más források szerint milliókat) telepítettek ki a városkép javítása érdekében. Nincs ez másként a 2010 májusa és októbere között rendezendő Shanghai Expo esetében sem. 2008 nyarán fogadták el azt a 600 napos intézkedési csomagot, amely rendet tesz a városban.

Ennek egyik fontos eleme a városképet romboló házalók és utcai árusok eltakarítása a 70 millió külföldire számító belváros és expováros területéről. Ez a munka nem minden konfliktus nélküli: gyakoriak a kemény összetűzések a városgazdálkodási hivatalnokok (chengguan) és az utcai árusok között. Januárban intézkedés közben késelték meg az egyik hivatalnok segédjét, a „városimázs koordinátort” (a sajnálatos események ellenére ez egyébként egy nagyszerűen megfogalmazott pozíció), aki a helyszínen életét vesztette, adta hírül a China Daily.
 

Vidékfejlesztési minisorozatunkban ismét olyan kérdéshez érkeztünk, amely a fejlett vállalkozói- és fogyasztói kultúrával rendelkező gazdaságokban nem is kérdés, hanem egy problémára adott gyakorlatias válasz. Kis internetes kereséssel a helyi termelők termékeinek/szolgáltatásainak fogyasztására ösztönző kampányok és szervezetek tömkelegének találjuk meg csalogató arculatát. Kistérségi vagy akár már kisvárosi szinten is érdemes megfontolni egy buy local kampány vagy mozgalom indítását: közösséget épít, vállalkozói kapcsolatokat alakít ki, munkahelyeket teremt, identitást nyújt – és hosszan sorolhatnánk a kommunikációs előnyöket.

Helyben adják el

Néhány ötlet az induláshoz:

1. Keressük meg, hogy mi az, ami közös lehet a helyi üzletekben (motiváció, történet, helyi legenda, gazdasági együttműködés stb.), kerítsünk köré történetet.
2. Találjunk ki figyelemfelkeltő és kifejező arculatot kampányunknak, olyat, amely a fiatalok érdeklődését is felkeltheti.
3. Részletesen tájékoztassuk a helyieket a lokális fogyasztás gazdasági, környezeti, közösségi előnyeiről (részletes magyar összefoglaló itt, kicsit eltérő angol nyelvű gyűjtés és infografika itt).
4. Ne csak POS eszközökkel, hanem központilag, az önkormányzat saját felületein is kampányoljunk a mozgalom céljai érdekében. Mutassuk be vetésforgóban a jelentős helyi vállalkozásokat.
5. Hozzunk létre online felületet és közösségi média profilokat, csoportokat a zavartalan információáramlás, illetve a közösségi interakció megteremtése érdekében, hogy valóban közös ügy legyen.
6. Kapcsoljuk össze a kezdeményezést helyi nemes üggyel: például az itt elköltött pénz egy részét fordítsuk a mentőszolgálat támogatására.
7. Gyakran kérjük ki a helyiek véleményét, például arról, mely üzleteket kedvelnek.

A kiváló Reimagine Rural blog – melynek feltett célja, hogy életet leheljen a vidéki business life-ba – közölt egy érdekes gyűjtést arról, hogy miért érdemes „harmadik” vagy köztes helyet nyitni egészen kis településeken is. A „third place” terminus azokra a szociális terekre utal, amelyek a munkahely és az otthon közötti teret és időt töltik ki, lehetnek ingyenes netkávézók, klubok, lényeg, hogy viszonylag kis befektetéssel tölthessünk ott időt, valódi közösségi terek legyenek, és segítsék elő a párbeszéd kialakulását, a találkozásokat.

Tipikus harmadik helyek például a hazai nagyvárosokban is terjedő nemzetközi franchise kávézók, ahol rengeteg laptopos fiatalt látunk dolgozni vagy csak netezni. A cikk érdekes érveket hoz fel amellett, hogy miért érdemes már egészen kistelepülési szinten létrehozni valami hasonlót. Persze megtérülési okok miatt ezt a new-school vidékfejlesztési kiskátét 10 ezer fő alatt nem biztos, hogy érdemes forgatni.

1. A köztes helyek „cool”-ak. Márpedig a vidéknek is szüksége van olyan helyekre, amelyekre a fiatalok is szívesen betérnek.
2. Segítenek beilleszkedni a közösségbe az újonnan érkezőknek. Ez például az egyre bővülő agglomerációs területeken lehet érdekes, ahová egyre több fiatal költözik ki, de nem találja a közös hangot a többiekkel.
3. Javítják a közösség életminőségét. 
4. Kedvezőek a turizmus számára.
5. Jó hatással vannak az üzleti klímára. Kapcsolatokat építenek, találkozóhelyet jelentenek, és dolgozhatnak is onnan.
6. Ösztönzik a kreativitást, ötleteket adnak,
7. Amiért érdemes helyben megöregedni. A harmadik típusú helyek közössége hosszú távon is elkötelezett marad – ha érdemes.
8. Munkahelyeket teremtenek.
9. Nem helyettesíti őket a Facebook. Egyre többen vélik úgy, hogy ez a közösségi szerep a web 2.0-ás felületekre tevődik át, míg mások kitartanak amellett, hogy a „fizikai” köztes helyek megmaradnak (ti. netezni is kell valahonnan). 
10. Beszélgetést indukálnak, amely a közösség egymás iránti bizalmának alapja. 

Az Intelligent Community Forum évről-évre odaítéli az Év Intelligens Közössége díjat – jelenleg Stockholm a cím birtokosa. Ősszel kihirdették a 21 esélyest, januárban pedig leszűkítették azt hétre, a májusi New York-i átadóig várhatunk a győztesre.  Három európai esélyes van, és csak egy az új tagállamok közül, Tallinn – a skót Dundee és a holland Eindhoven a továbbiak. A közösségek társadalmi és gazdasági fejlődését és az új technológiák társadalomformáló hatását kutató befolyásos think tank szerint mindegyik jelölt példaértékűen használja ki a szélessávú internetkapcsolatok adta közösségi és üzleti lehetőségeket, és elkötelezettek a magas színvonalú oktatás mellett. Az európai jelölteket vizsgálva óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon melyik hazai város rúghatna labdába.

Viszi az információt

Dundee (142 ezer lakos) a brit nehézipar 90-es évek eleji visszaesése után kötelezte el magát a helyi tudásgazdaság kiépítése mellett: mára élettudományi és szoftverfejlesztő klasztereiről híres, a Dare To Be Digital szoftververseny otthona. A recesszió ellenére a tudásszektorban 5%-kal nőtt a munkahelyek száma.

Eindhovenben (297 ezer) az elmúlt tíz évben 30 ezer új munkahelyet teremtett a technológiai forradalom, miközben a top 3 szabadalmi régió közé került. A városban 275%-kal nőtt az évente startoló vállalkozások száma, eközben útjára indult a közös gazdasági, kulturális és társadalmi célokért dolgozó Brainport program. A régiót átszövő infokommunikációs hálózatra épülő fejlesztési társulás – melyben minden érdekelt közösség rendszeresen tehet  kezdeményezéseket – területén a holland átlag négyszerese az innovációs költés, miközben az európai 113%-a a foglalkoztatottság.

A Brainport bemutatkozik

Tallinnt (400 ezer) úgy jellemzik, mint amely főváros a legtöbbet hozta ki a Szovjetunió összeomlásából (a 2009-es listán az egyetlen város volt fejlődő régióból). A Tigrisugrás program – ez az ő pannon pumájuk, igaz ott Tiigrihüppének hívják - nemcsak az iskolai PC-k osztásában jeleskedett, hanem a telekom iparág felvirágoztatásában is. A válság hatására sem tértek le az útról, 40 rövidtávú munkahelyteremtő és vállalkozásfejlesztési programot indítottak és fejlesztették az iskolákat. (A három európai esélyes is számos közös vonással bír, itt egy elemzés arról, hogy mik a politikai és üzleti jellegzetességei az európai közösségek IT-re alapozott fejlesztési irányainak).
 

1. Építészet: miből épült, kik voltak a megrendelők és tervezők; van-e a tájegységnek speciális építészeti sémája, van-e ennek köznyelvben ismert neve stb.
2. Művészet: helyi nevezetességek és ma élő művészek, fesztiválok, események
3. Kereskedelem: van-e környékre jellemző gazdasági forma vagy termék, amely esetleg a város alapítása óta jelen van; vannak-e nevezetes boltok, amelyeknek messziről a csodájára járnak, mik a kereskedelem nevezetes napjai (piac, vásár stb.); van-e a település jelenében vagy történetében gazdasági sikersztori vagy éppen dráma
4. Konyha: népi, etnikai tradíciók, ünnepekkor feltálalt speciális ételek, csak a falura jellemző különlegességek, legendás helyi étterem vagy kávézó
5. Szokások: nemcsak a helyi legendák és néphagyományok a fontosak, hanem az olyan napi rutin is, ha pl. az itt élők az út közepén parkolnak
6. Földrajz: szépségek és érdekességek, bringa- és túrautak
7. Történelem: híres és hírhedett események, katasztrófák és városfejlesztő lépések; nemcsak a település, hanem az egyes emberek, családok történetei is segíthetnek
8. Emberek: alapítók, híres, akár elszármazott személyek; azt is számba kell venni kik a közösség mai mozgatói; mit csinálnak, hogyan töltik az időt az itt élők.

A városmarketing szakirodalom nem győzi hangsúlyozni, hogy PR-szempontból mennyire fontos a városvezető imázsának építése. Nem biztos, hogy arra a módszerre gondoltak, amelynek Debrecenben lehettünk tanúi a napokban, de a város polgármestere ismét bekerült a médiába. A megyei jogú város sajtóosztálya sajnos nem kívánta kommentálni, hogy mit keres Kósa Lajos polgármester és Pajna Zoltán alpolgármester huszárként a város új szállodájának hétfőn leleplezett panorámafestményén, pedig kíváncsiak lettünk volna egy huszáros pengeváltásra. Boros József tulaj verziója ezen a videón.

A napokban több oktatással kapcsolatos zalaegerszegi hír is napvilágot látott. A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar Zalaegerszegi Intézete az első éves hallgatók körében rendszeresen végzett pályaorientációs közvélemény-kutatást publikálta. „A felmérés eredményei szerint a hallgatók körében az elsődleges szempontok az intézet kiválasztásakor a diploma elismertsége a munkaerőpiacon, a főiskola presztízse és jó hírneve, valamint a földrajzi közelség voltak” – idézi a Világgazdaság Online az intézetre nézve kedvező sorokat. 

A kanadai Edmonton igazán élen jár az internet kiaknázása és a Web 2.0 területén. Azon gyorsan lépjünk is túl, hogy a rendkívül tartalmas honlap kapásból milyen remek benyomást kelt, és máris eljutunk ahhoz az impresszív linkgyűjteményhez, amely a város webkettes jelenlétét gyűjti össze. Tapasztalatból tudjuk: nem elég Twitter accountot létrehozni, vagy felmenni a Facebookra, folyamatosan „tolni kell a kontentet”. Azt mindenki döntse el maga, hogy közel négyezer Twitter követő egy közel 800 ezres város esetében kielégítő-e, de az nagyon szimpatikus, hogy itt keresnek a város múltját feldolgozó történészt vagy közlekedési mérnököt. Egyéb oldalaikon arra sarkallják a polgárokat, hogy támogassák a 2017-es Expo pályázatot, szavazzanak a városra a Kanada szerte népszerű rangsor, a Monopoly összeállításában, és rendszeresen frissítik szakmai tartalmakkal a városi blogot.

De minden kezdeményezésük közül az Edmonton Stories a legérdekesebb: itt valódi edmontoniak mondják el igazi történeteiket. Egy 2008-as kutatásuk szerint ugyanis bár nemzeti vagy globális szinten nem eléggé ismert a város, aki ismeri, az elkötelezett értékei: a kiváló életkörülmények, a minőségi munkahelyek, a fejlett infrastruktúra iránt. Ebből egyenesen következett a kommunikációs stáb számára, hogy ki reklámozhatná jobban a várost, mint az itteniek. Itt aztán mindenki talál magának olyan sztorikat – némelyiket több tízezren látták már -, amelyeket hiteles emberek mondanak el a világról, magukról és persze Edmontonról.

A klímabarát városok újabb tételt húzhatnak ki a kommunikációs listájukról. Igaz idehaza eddig is a települések kisebb hányada kommunikálta a városi zöld szigetek jelentőségét – ha valami le van betonozva az a biztos. Ezentúl viszont tudományos tények is szólhatnak amellett, ha az önkormányzat visszafogja a zöld szigetek terjeszkedését – adta hírül az EIN News klímaportálja.

A kutatók szerint a pázsit a hibás

 A University of California kutatói által Dél-Kaliforniában végzett kutatások szerint az USA városi területein elterjedt pázsit (a kontinens 2%-át borítja) kiváló karbongáz megkötő, de kezelése, fenntartása, szellőztetése négyszer több káros anyagot bocsát ki, mint amennyit megköt, mégpedig a CO2-nél 300-szor aktívabb nitrogén-oxidból. A kutatás szerint az urbánus gyepek kezelése majd olyan káros a klímára, mint az egyik legnagyobb nitrogéntermelőnek tartott farmgazdálkodás.

Dicséretes és stratégiailag előrelátó az a kezdeményezés, amit Nyíregyházán indítottak el a héten. A város idegenforgalommal bármilyen kapcsolatba hozható intézményei együttműködési megállapodást kötöttek a turizmus közös fejlesztése érdekében. Az együttműködést Nyíregyháza város, a Nyíregyházi Állatpark, a Sóstói Múzeumfalu, a Sóstó Gyógyfürdők  Zrt., a Nyíregyházi Főiskola Tuzson János Botanikus Kert és a Harangodi Erdészeti Erdei Iskola írták alá.

Aláírtak valamit

Ez eddig rendben is van, ez akár még takaros, angolszász típusú történet is lehetne (nem titok, hogy a legtöbb „initiative” ott köttetik, amit aztán jól meg is futtatnak a nyilvánosságban). Ám: „a  kezdeményezés célja az, hogy az együttműködő szervezetek és intézmények Nyíregyházán a növény, az állat, a kultúra és az egészség, mint tematikus turisztikai útvonal képviselői jelenjenek meg.” Nincs ez kicsit túlkombinálva? Mindenesetre a hír néhány helyen megjelent, időben fel is került a városi hírsite-ra, szavunk sem lehet.

De, ha mindez nem Magyarországon történik, hanem nyugatabbra, akkor nemcsak az „öltönyös emberek aláírnak valamit” galéria kerülhetne fel, hanem az egész kezdeményezés arculata, a programok, a támogató helyiek aláírása vagy testimony-i, celebek támogató sorai, az a weboldalcím, ami alatt végig csekkolhatóak a programok, de mindenekelőtt biztosan lenne neve a dolognak, ami jelen esetben nem derült ki számunkra.

Hamarosan senki sem emlékszik arra, hogy a zöldek – és Európa – szerint Kína és az USA ellenállása miatt bukott el a koppenhágai klímacsúcs. Kína ráadásul ügyesen használja ki azt, hogy egyes klímabarát technikák gyártásában a világelső: ha ezt intenzív kommunikációval támasztják alá, talán kicsit kevesebb szó esik arról, hogy hatalmas energiaigénye 70%-át szénnel elégíti ki a mai napig. Dezhou észak-nyugati ipari város, amely többek között a világ vezető napkollektoros vízmelegítő-gyárának, a Himinnek is otthont ad. A tudományos és ipari szektort egyaránt tömörítő International Solar Cities Congress következő tanácskozását éppen Dezhou-ban tartja 2010 őszén, a város már régóta működtet honlapot a témában, folyamatosan kommunikálja a Solar City-ben zajló fejlesztéseket, visszaszámol stb. Nem véletlen, hiszen a Dezhou Adelaide és Oxford elől happolta el a rendezés jogát.

Solar-tastic in China from Greenpeace China on Vimeo.

A Solar City brandingje mutatja, hogy néha a méret a lényeg: ha már egyszer belevágtak a napkollektoros fejlesztésbe, akkor az egész várost szinte 100%-ban napenergiával látják el (persze a népi demokráciában ez könnyebb, olyan nincs, hogy a társasház nem szavazza meg). A Greenpeace 2009-ben rendkívül kedvező hangvételű cikket közölt a város pozitív kezdeményezéséről. Persze ekkora pilot-falut itthon egyetlen gyár sem fog megszponzorálni, de érdekes, hogy emlékeink szerint eddig csak Szeged és Újbuda kerített kommunikációs feneket annak, hogy egy-egy középületüket napenergiával látják el.

Jól sikerült a média-kommunikációja a szegedi REÖK palota Toulouse Lautrec kiállításának. A kiadott sajtóközleményt sokan átvették, erősítve a "Szegednek gazdag kulturális élete van" üzenetet. A Toulouse Lautrec tárlat ráadásul egy olyan típusú kiállítás, amelyet általában csak Budapesten rendeznek, így presztízsnövelő értéke is van. A kiállítás látogatói száz litográfiát tekinthetnek meg január 30-tól május 6-ig.

Az egyetlen negatívum, hogy a REÖK honlapja csupán egy rövid sajtóközleményben tájékoztatja az érdeklődőket a kiállításról. Egy ilyen nagyszabású kiállítás több energiabefektetést is megérdemelt volna az összművészeti központtól. Több kép, ne adj isten egy informatív aloldal. Lautrec élete hálás téma.

Például feltölthetnék az oldalra az alábbi szórakoztató videót a youtube-ról, amely a művész életét mutatja be 8 percben.